Dekoráció: Az akvárium aljára tegyünk kimosott sódert, és hideg vízi növényekkel telepítsük be. A növényeket viszont megrághatják, vagy kiáshatják. Néhány nagyobb, lekerekített követ is betehetünk nekik, esetleg faágakat, gyökereket, amely búvóhelyül szolgál számukra.
Leírás: Hosszú ideig úgy hitték, hogy az aranyhal a Széles kárásztól (Carassius carassius) származik, amely megtalálható egész Európa szerte, Angliától Oroszországig, a Skandináv országoktól a Fekete-tengerig, de a génkutatásnak köszönhetően valószínűsíthető, hogy sokkal inkább az Ezüstkárász (Carassius gibelio) az őse. Az aranyhalat eredetileg Kínában tenyésztették ki a Jin dinasztia uralkodása idején, 265-420 között, ahol kerti tavakban tartották őket, és észrevették, hogy egy genetikai mutációnak köszönhetően megjelent a halakon a narancssárgás színezet. Az 1500-as években aztán Japánba is kerültek példányok, majd az 1600-as években Európába, később az 1800-as években pedig Amerikába. Az arany színezet mellett a vörös, és a sárga szín is természetes mutáció eredménye, manapság pedig már léteznek fehér, narancs, barna és fekete színű példányok is.
A közönséges aranyhal teste hosszúkás, oldalról lapított. Színük világos narancs, fémes csillogású. Fejük széles, és rövid, farkuk villás. Számtalan szín- és formaváltozatát tenyésztették ki. A fajnak megfelelően nagy akvárium szükséges, lehetőleg nagy alapterületű medencében tartsuk őket. Akváriumukat fedjük le, mert a halak esetenként kiugorhatnak. Vizüket erősen szűrjük, és a víz legyen oxigéndús. Szigorúan tilos kis gömb akváriumban tartani őket, ahogy azt sokszor lehet látni filmekben, ugyanis ezek a halak nagyon sokat esznek, ezáltal nagyon sokat is ürítenek, és hamar felboríthatják az akvárium vízének egyensúlyát. Rendszeresen hetente cseréljük az akváriumuk vizének 20-30%-át, friss csapvízzel. A közönséges aranyhal nagyon jól bírja hidegebb vizet, de a hirtelen hőmérsékletingadozás megölheti őket, különösen ha túl kicsi az akváriumuk. A szokásos formájú, ún. tavi aranyhalak nem valók akváriumba. Akváriumban csak a speciális, tóban nem tartható variánsokat szabad gondozni. Aranyhalas akváriumban csak aranyhalak, esetleg néhány más hidegvízi hal tartható (pl. Honshu-csík - Cobitis takenoi). Nem szabad melegvízű társas medencébe helyezni őket. Nagyon jó tisztítóhalak: az aljzatról szinte minden ehetőt összeszedegetnek, ezért az aranyhalas medencében nincs szükség más talajon túrkáló halfajra.
A hím általában kisebb, teste karcsúbb, a nőstény fölülről nézve sokkal testesebb. Szaporodáskor a hímek kopoltyúfedőin és fején fehér színű kinövések jelennek meg.
A természetben kizárólag tavasszal szaporodnak. Tenyésztése akváriumban is lehetséges. Egy 100 literes medencébe tegyünk több kötegnyi hínárfélét (pl. Elodea densa), majd tegyük ki a kergetőző párt, vagy kisebb csapatot. Elősegíthetjük az ívást, ha a vízhőmérsékletet lassan lecsökkentjük 11 °C-ra, majd lassan elkezdjük fűteni a vizet, amíg az ívás be nem indul. Az ívás általában 20-23 °C között megkezdődik. Ezzel utánozni tudjuk a természetes körülményeket - amikor kitavaszodik -, ugyanis az aranyhalak csak ilyenkor párzanak. A magas protein tartalmú táplálék is elősegítheti a párzást. Az udvarlás során a hím néhány napon keresztül finoman kergeti a nőstényt. A párzás során a hím odanyomja a nőstényt a növényeknek, miközben mindkét hal egyik oldaláról a másikra forog. Ez stimulálja a nőstényt és kiengedi az ikrákat, amiket a hím megtermékenyít. Az ikrák száma általában 1000 fölötti, amik a növény leveleire ragadnak tapadós felületükkel. Mivel az aranyhalak megeszik az ikrákat, ezért a szülőket távolítsuk el a medencéből. Az ikrák 4-7 nap múlva kelnek ki, ami hőmérsékletfüggő. A kis halak könnyen indíthatók sórákkal, vagy ciklopsszal, esetleg száraz eleséggel. Az ivadékok az első időben sötétbarna, vagy fekete színűek, hogy jobban elrejtőzhessenek, és csak néhány hónap múlva kezdenek kiszínesedni.
Magyar