Click for more products.
No produts were found.
Blog archívum
Utolsó hozzászólások
Nincs hozzászólás
Blog keresés

Amit a vízről tudni kell

Elküldve2014-10-23
Amit a vízről tudni kell

Amit a vízről tudni kell...

Mivel kedvenceink lételeme a víz, vizsgáljuk meg egy kicsit jobban. Alapvetően két különböző témakört kell körüljárnunk, a víz fizikai és kémiai jellemzőit. Fizikai tulajdonságok alatt értjük a víz színét, szagát, hőmérsékletét. A kémiai tulajdonságok közül behatóbban a víz oldott oxigéntartalmáról, oldott só tartalmáról, vagyis a víz keménységéről, valamint a víz kémhatásáról, pH értékéről ejtünk néhány szót.

Fizikai tulajdonságok:

Szín

A víz színtelen folyadék, mint ahogy azt az általános iskola fizika óráján is tanultuk. Ez a csapból frissen engedett vízre igaz, de nem az akvárium vizére. Egy már jól működő akvárium vizének kissé sárgás, "érett" színe van.
Időnként a víz elszíneződhet. Felvehet nem kívánatos, vagy a benne lévő élőlények számára kedvezőbb, megfelelő árnyalatot, színt.
Egy frissen feltöltött akváriumnál gyakran előfordul, hogy a víz opálos, ködös lesz. Ez adódhat abból, hogy az aljzatot nem mostuk ki megfelelően, vagy néhány esetben a friss csapvíz alumínium-hidroxid tartalma is okozhatja. Előfordul az is, hogy a ködös, opálos elszíneződést a biológiai egyensúly hiánya miatt elszaporodó infuzóriumok okozzák.
Ha lelkünk mélyén érezzük, hogy az aljzat mosását nem végeztük megfelelő alapossággal, jobban járunk, ha már most az elején kivesszük, és ismét átmossuk. Sok későbbi bosszúságtól szabadítjuk meg magunkat. Ha aljzat tekintetében biztosak vagyunk, nem marad más, mint türelmesen várni. Egy jól beállított és kellő hatásfokkal működő szűrő néhány nap alatt megoldja a problémát, pláne, ha sikerül a vizet "beoltani" egy már működő akváriumból származó vízzel.
Az infuzóriumok ellen szűréssel és savanyítással is lehet próbálkozni, erről a későbbiekben még lesz szó.
Kellemetlen még, amikor a víz bezöldül. Ezt az erősen zöld elszíneződést a lebegő zöldmoszatok elszaporodása okozza. A jelenséget vízvirágzásnak hívjuk. általában a túlzott megvilágításról, vagy a nagymértékű direkt napfényről tanúskodik.

Vannak esetek, amikor az akvárium vizének a színe a kedvezőbb irányba változik. Ez leggyakrabban a vasfától, szőlőtőkétől vagy egyéb fa dekorációs elemektől származik, ugyanis miközben a huminsavak kioldódnak belőlük, a legtöbbnek színező hatása van. Annak ellenére, hogy ez sok akvaristának nem tetszik, nagyon sok halfajnak igen kedvező, hiszen az eredeti élőhelyükön is hasonló színezetű, huminsavakban gazdag vizekben élnek. A vizet direkt színezhetjük még tőzeggel, valamint égertobozzal is.

Szag

A víz szagtalan folyadék, szintén ezt tanultuk az iskolában. De az akvárium vizének a szaga sem semleges, bár ezt inkább illatnak nevezhetnénk. Egy beállt akvárium vizének az illata legjobban talán az erdei föld illatához hasonlítható.
Amennyiben az akváriumnak kén-hidrogén, vagyis a záptojáshoz hasonló szaga van, az fehérjék bomlását jelzi. Ez származhat pl. a halak túletetéséből. Ilyenkor azonnali részleges (!) vízcserével segíthetünk, de természetesen ez csak tüneti megoldás, a kiváltó okokat kell megkeresni, és megszüntetni.

Hőmérséklet

A víz hőmérséklete, pontosabban a halak igénye tekintetében megkülönböztetünk hidegvízi és trópusi fajokat. A víz hőmérsékletét ennek megfelelően kell beállítanunk. A hidegvízi fajok 5-18 °C-ot igényelnek, míg a trópusi fajok 18-30 °C közötti értéket. Itt kell megemlítenünk, hogy amennyiben nem áll módunkban az akvárium vizét megfelelően hűteni, tekintettel kell lennünk arra, hogy hazánkban a nyári hónapokban az akváriumok vize gyakran eléri, sőt meg is haladhatja a 30 °C-ot, ezért a hidegvízi fajok tartásáról sajnos többnyire le kell mondanunk.
A fent említett értékeken belül a halak hőmérsékletigénye más és más lehet, társas akváriumba igyekezzünk úgy összeválogatni őket, hogy nagyjából azonos igényűek kerüljenek egymás mellé. Pl. a magas hőmérsékletet igénylő diszkoszhalakkal (Symphysodon) bátran össze lehet tenni a Vörös neont (Paracheirodon axelrodi), míg a hűvösebb, 23-24 °C-ot kedvelő sima Neonhalat (Paracheirodon innesi) nem.
Normál esetben az akváriumot október körül kell elkezdeni fűteni, amikor beköszönt a tartósan hűvösebb idő. A fűtőtestet érdemes úgy elhelyezni, hogy a víz állandóan körüljárja, a már felfűtött víz helyére mindig friss víz kerülhessen. Olyan helyet keressünk a fűtőnek, ami folyamatos, és viszonylag nagy áramlás alatt van. Ezzel elérhetjük, hogy a víz a különböző rétegben is egyforma hőmérsékletű lesz. Apróság, de érdemes szimulálni a szabad természetben is jelen lévő éjszakai lehűlést. Ezt a legkönnyebben úgy érhetjük el, ha a fűtőt a világítás időkapcsolójára kötjük, és azzal párhuzamosan működtetjük. Vagyis nappal fűt, este nem, mint ahogy a fénycsövek nappal égnek, éjszaka nem.

Kémiai tulajdonságok:

Lássuk az egyes vízértékeket külön-külön.

Keménység:

A víz keménységét a benne oldott magnézium (Mg) és kalcium (Ca) sók adják. Értékét német keménységi fokban adjuk meg, melynek a jele nk. 1 nk-snak mondjuk azt a vizet, amelyben literenként 10 mg kalcium-oxiddal (CaO) egyenértékű Mg és Ca só van.

Megkülönböztetünk változó, vagy más néven karbonát keménységet (kH), valamint állandó keménységet. A kettő összege adja az összkeménységet (gH). Az akvarisztikában általában csak ez utóbbi keménységet mérik. A változó keménységet a mész és a magnézium szénsavas sói, vagyis a hidrokarbonátok adják, míg az állandó keménységet kalcium és magnézium szulfátok, kloridok, foszfátok, és a szerves savak sói és hidroxidjai adják. A változó keménység a víz forralásával részben eltávolítható, míg az állandó keménység nem. A víz lágyításával, és általában a vízértékek változtatásával külön fejezetben foglalkozunk majd.

Lágy víznek mondjuk a 4-8 nk-s, igen lágynak a 0-4 nk-s vizet, míg keménynek a 12-18-as, közepesen keménynek a 8-12-es, és nagyon keménynek 18-30 nk-s vizet.

A hidrogénion koncentráció, más néven a kémhatás (pH):

A víz kémhatása lehet semleges, savas, vagy lúgos. Semleges pH-ról akkor beszélünk, ha 1 liter vízben tízmilliomod, azaz 10-7 gramm szabad hidrogén (H) ion van. Ekkor mondjuk, hog a víz pH értéke 7-es. Ez esetben ugyanennyi a hidroxilionok (OH) súlya is. A H-ionok a víz savanyúságát, míg az OH-ionok a víz lúgosságát okozzák. A pH az 1 liter vízben jelen lévő H-ionok súlyát jelöli. Az OH ionok súlyával azért nem érdemes törődnünk, mert az fordítottan arányos a H-ionok súlyával. Vagyis ha a H-ionok koncentrációja nő, a víz savas irányba tolódik, ezzel egyidejűleg csökken az OH-ionok koncentrációja. Amikor a pH értékét lúgos irányba toljuk, ez éppen fordítva történik.
Savas víznek mondjuk az 1-7-es, lúgosnak a 7-14-es Ph értékű vizet. Az akvarisztikában az 5-9-es Ph értékkel rendelkező víz jöhet szóba.

Oldott oxigén tartalom

A víz oxigéntartalma egyrészt a növények asszimilációjából származik, másrészt a vízfelület mozgása révén oldódik bele a szabad légköri levegőből, ugyanis a víz a légköri levegőből oxigént képes megkötni. Azonos légnyomás mellett a melegebb víznek kisebb az oxigéntartalma, míg a hűvösebb vízé nagyobb. Ugyanakkor a melegebb vízben a halaknak nagyobb oxigénigényük van, a megnövekedett anyagcseréjükből kifolyólag. Ennél fogva a nyári hónapokban az akvárium vizének nagyobb fokú szellőztetésére lehet szükség. Egy növényekkel beültetett akváriumban általában elegendő csak a vízfelszínt mozgatni ahhoz, hogy kellő mennyiségű oxigén jusson az akvárium vizébe. Amennyiben mégis szeretnénk több oxigént juttatni a vízbe, különösen nyáron, azt légpumpával és porlasztókővel egyszerűen meg tudjuk tenni. Sokaknak ez csupán dekorációs célt szolgál. Vegyük figyelembe, hogy a sűrű, kis buborékok jobb oxigénellátást adnak. A sok kicsi buboréknak összességében nagyobb a felülete, ezáltal nagyobb felületen érintkezik a vízzel, vagyis a víz több oxigént képes lekötni, mint a kis számú nagy buborékokból. Ráadásul a sok kicsi buborék a kis tömegének köszönhetően kisebb felhajtóerővel rendelkezik, vagyis több időt tölt a víz felszíne alatt, tehát a víznek több ideje van "dolgozni". Szemben a nagy buborékokkal, melyek nagyon hamar felemelkednek a vízfelszínre. A kis oxigéntartalmat viszonylag könnyen észre lehet venni, ugyanis a halak jellegzetes viselkedéssel, ún. pipálással jelzik. Meg kell még említenünk, hogy a túlzott oxigénellátásnak sajnos ugyanúgy vannak rossz következményei, mint a kevés oxigénnek. A sok oxigén ugyanis egyes kutatások szerint az ikrákra és a frissen kikelt lárvákra káros hatással lehet.

Menu

Beállítások

Click for more products.
No produts were found.

Készíts fiókot a Kívánságlista használatához

Bejelentkezés