Pseudomugil gertrudae - Törpe pettyes kalászhal

Megjegyzés: Testük fehér, vagy zöldes-sárga színű, míg az úszóik irizáló kékes színűek és fekete pöttyösek. Egyes pikkelyek vége fekete színű. Három eltérő populáció ismert az eredeti élőhelyükön, ezek az úszóik alakjában és a mellúszó végeinek színezetében térnek el egymástól, amelyek lehetnek sárgás, narancs, vagy vöröses színűek. A többi úszó szegélye fehér. Két hátúszójuk van, amelyek egymáshoz nagyon közel helyezkednek el és az első sokkal kisebb, mint a második. Szemük viszonylag nagy, és ragyogó világoskék színű.

A hímeknek a hát- és farok alatti úszója meghosszabbodott, sokkal élénkebb színezetűek és több pötty is található rajtuk, mint a nőstényeken. A Törpe pettyes kalászhalakat csapatban célszerű ívatni, 2-3 hímhez 8-10 nőstényt tegyünk. Így nem csak több ikrát kapunk, hanem a hímek figyelme is megoszlik a nőstények között, mert íváskor a hímek erősen hajtják a nőstényeket. A víz legyen enyhén kemény, kémhatása kicsit lúgos (pH 7,5). Megint más tenyésztők a savas vízre esküsznek (pH 5,5), amely szerintük növeli az ívás esélyeit. Helyezzünk be néhány finom szálú növénycsomót (pl. Jávai moha), amibe az ikrákat szórhatják. Naponta ikráznak, de nem túl sokat, kb. 5-10 ikrát 24 óra alatt. Az ikrák külső része ragacsos, és így a növényekhez tapadnak, ezeket a növénycsomókat 1-2 naponta kivehetjük és egy külön kis konténerbe tehetjük, amelybe a tenyésztő medencéből rakjunk át vizet. Az ikrák 10-15 nap alatt kelnek ki. Ezen időszak alatt a penészes ikrákat el kell távolítani. Ha a kishalak kikeltek, akkor áthelyezhetjük őket a szülőkéhez hasonló medencébe, amelyben egy szivacsszűrő dolgozik. Az első héten papucsállatkával, vagy folyékony ivadéktáppal etessük a kishalakat, majd ha már kicsit nagyobbak, akkor adjunk nekik frissen kelt sórákot.