Dekoráció: Célszerű növényekkel sűrűn beültetett akváriumban tartani, sötét színű aljzattal. A vízfelszínen úszó növények, és uszadékfa vagy gyökerek, ahová a halak elbújhatnak, elősegítik a természetes viselkedésüket és kevésbé lesznek ijedősek.
Leírás: Testük hengeres, karcsú, torpedószerű. Szájuktól a farokúszóig a testközépen egy vastag sötét és egy vékonyabb arany csík fut végig, testük a hátrészen barnásszürke, míg a hasi részen ezüstös-fehér színű. A legtöbb pontylazaccal ellentétben hátukon nem található zsírúszó. A hímek hasúszójának a végén fehér, vagy világoskék folt található, valamint a farok alatti úszó töve vörös színű, sőt egyes példányoknál ez a vörös folt átterjed a hasi rész alsó felére is. A farok tövénél szintén vörös foltok találhatóak. Színezetük nagyban függ a származási helyüktől:
Nannostomus beckfordi surinami: Suriname-ban gyűjtötték be, Berg en Dal közelében.
Nannostomus anomalus: az Amazonas középső részén gyűjtötték be Santarém közelében. A testük felső része barnás, alsó része sárgás színű, és a középső sötét csík nem éri el a farokúszót. A középső sötét sávot pedig ezüstös csíkok szegélyezik alulról és fölülről.
Nannostomus simplex: Guyanaból származik, a háti része sötétszürke. Egy világos csík fut a szájtól a farokúszó felső részéig, és egy sötét sáv húzódik a szájon keresztül a farokúszó alsó részéig. A hasúszón található folton kívül a hasi rész egyszínű.
Nannostomus aripirangensis: Arapiranga szigetéről származik, Belém közeléből, Barazíliából. Ez a leggyakrabban beszerezhető, fent leírt színváltozat.
A kifejlett hímek színesebbek, különösen íváskor, a nőstények hasi része pedig teltebb. A hímek farok alatti úszójának hátsó része íves szélű, míg a nőstényeké egyenes.
Sok pontylazachoz hasonlóan szabadon ikráznak, a szülők pedig nem gondoskodnak az ikrákról és a kikelő kishalakról sem. Tenyésztés előtt a felnőtt halakat etessük bőségesen élő és fagyasztott eleségekkel, hogy jó kondícióba hozzuk őket. Szaporításukkal célszerű egy kisebb, külön akváriumban próbálkozni, amelybe helyezzünk néhány csomó jávai mohát, ahová a halak az ikrákat elszórhatják. Másik megoldás, hogy ikrarácsot használunk a medence alján, amelyen az ikrák áthullanak, de a szülők nem képesek elérni azokat. A víz legyen lágy (1-10 NK°), és enyhén savas, vagy semleges kémhatású (pH: 6-7), 27-28 °C hőmérsékletű. Kisebb csapatban, és párban is próbálkozhatunk a szaporításukkal, és ha megfelelőek a körülmények, az este kihelyezett halak általában a következő nap reggelén, vagy harmadnap megkezdik az ívást. Egyszerre 1-5 db ikrát szórnak a finom szálú növények levelei közé, az ikrák száma elérheti a 200-at is. A felnőtt halak ikrafalók, ezért ikrázás után távolítsuk el őket az akváriumból. Az átlátszó ikrák 24-36 óra múlva kelnek ki, és a lárvák további 5-6 nap múlva úsznak el. Nagyon apró eleségekkel, vagy folyékony ivadéktáppal etethetjük őket az első napokban, majd ha már elég nagyok, adhatunk nekik frissen kelt sóféreglárvát.
Magyar