Boehlkea fredcochui - Ibolyalazac

Dekoráció: Aljzatnak használjunk sötét talajt. Szereti a félárnyékot, ezért telepítsünk a víz felszínén úszó növényeket. Méretéhez képest nagy akváriumot igényel.

Megjegyzés: Teste hosszúkás, oldalról lapított, farokúszója villás. Háta sötét zöld, vagy olívazöld, míg az oldala kékes-zöldes és egy széles kék csík fut végig a kopoltyútól egészen a farokúszóig. A hasi rész világoskék. A szem íriszének felső része világos narancssárga. Úszói színtelenek. Az ibolyalazac nagyon aktív csapathal, legalább 6 halat tartsunk egy nagyobb medencében. Más halak úszóit megcsípkedheti, főleg etetéskor, ezért nem ajánlatos hosszú úszójú halakkal tartani. Szállításkor figyeljünk az oxigén mennyiségére, hosszabb távon ugyanis nem tűri túl jól, ha hiányban szenved belőle. Nagyon hasonló faj a Knodus borki nevezetű lazac, csupán a farktőfolt erőssége és a farkúszót szegélyező fehér csík erőssége különbözteti meg, illetve a Knodusnak hangsúlyosabb valamivel a kék színezete, de ez nem mindig lehet mérvadó. Az igazi Ibolyalazac rettentően ritkán kerül forgalomba, és általában csak véletlenül belekeveredett állományként importálják. Magyarországon régebben, sőt még mostanában is a Knodus borkit árulták ibolyalazac néven. Ugrálós, ezért akváriumát takarni kell. A nőstények teltebbek a hímeknél és kevésbé színesek.

Tenyésztése nagyon nehéz, alapvetően a pontylazacoknál ismert módon, lágy vízben történik. A nőstény az ikrákat széles levelű vízinövények leveleinek a fonákjára helyezi. A tenyészpárt ikrázás után távolítsuk el, mert ikrafalók. Az ikrák csak lágy vízben kelnek ki és a kikelt halak nagyon aprók.