Carnegiella strigata - Márvány baltahasú pontylazac

Dekoráció: Vízfelszínen úszó, vagy a vízfelszínig felérő hosszú levelű növények, amelyek beárnyékolják a vizet. Akváriumukat mindenképpen le kell fedni, mert kiugorhatnak.

Megjegyzés: Ez a szokatlan formájú hal fehéres alapszínű. A csíkos baltahasú lazac háta egyenes, míg a hasi része íves, teste oldalról erősen lapított. A has baltaformájú megnagyobbodott része izomzatban gazdag, ezzel elősegítve a minél nagyobb ugrásra való képességet. Testformája egy balta fejére emlékeztet, innen is kapta a nevét. A szemétől a farokúszóig aranyos végű vonal húzódik, az alatta lévő területet barna márványos mintázat díszít. Mivel a mellúszók segítségével „repülni” tud a vízfelszín felett, ezért az akváriumát le kell fedni. A természetben ezt a képességét használja, amikor a ragadozóhalak elől menekül, ilyenkor akár 3 méter messze is elugrik. A szája felső állású, ebből is látszik, hogy a vízfelszínről szokott táplálkozni. A nemek megkülönböztetése nehéz, általában csak íváskor figyelhető meg, mert akkor a fehér ikrák látszanak nőstények testén keresztül.

A csíkos baltahasú lazac viszonylag gyakran ívik, ha megfelelő táplálékkal etetjük őket: kedvelik a kis repülő rovarokat (a muslica és fekete szúnyoglárva megfelel). A vizüket szűrjük át tőzegen, hogy kissé savas és sötétebb legyen. A halak hosszú udvarlás után kezdik el az ívást, és az ikrákat a vízfelszínen úszó növények gyökereire rakják. Az ikrák lepotyognak az aljzatra, ilyenkor célszerű a szülőket kivenni a medencéből. Az ikrák 30 óra múlva kelnek ki és további 5 nap múlva úsznak el. Az ivadékokat etessük frissen kelt sórákkal. A kishalak kb. 20 nap múlva kezdik felvenni a szüleik alakját.